Névtelen szentekre emlékezünk
Szentek ők akkor is, ha nevüket nem írták le, ha senki más nem tudta, csak a Jóisten,mit cselekedtek érte, hogyan éltek és haltak meg a hitben.
Mindenszentek ünnepével azokra az üdvözült lelkekre irányítjuk a gondolatainkat, akik úgyéltek közöttünk, majd pedig mentek el, hogy talán észre sem vettük, de nagy dolgot vittek végbe. Áldozatot hoztak a Jóistenért, embertársaikért, erényeket hősies szinten gyakoroltak, ahitben éltek és égtek el. A névtelen szentek tettét talán még környezetük sem tudja - ezért semkap szárnyra tiszteletük -, de a Mindenható, aki országába fogadja őket, ismeri életüket.
November 1-jén róluk emlékezik meg az Anyaszentegyház. Az ünnep - latinul: Festumomnium sanctorum - történetét tekintve, a IV. században Szent Efrém szíriai egyházatyaés Aranyszájú Szent János már tudott Mindenszentek ünnepéről, amelyet május 13-án,illetve a pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. Nyugaton 609-ben (más források szerint610-ben) jelent meg először, amikor május 13-án IV. Bonifác pápa a római Pantheont SzűzMária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. Az ünnep még a VIII. században május13-ról november 1-jére tevődött át. Gergely pápa 732-ben a Szent Péter-bazilika egyikmellékkápolnáját Mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta.
November 2-án, elhunytainkról emlékezünk meg. A Halottak Napját Szent Odilo clunyiapát 998-ban rendelte el, hogy legyen egy alkalom, amikor a halottakról zsolozsmákkalés szentmiseáldozatokkal emlékezzenek meg. Ilyenkor ellátogatunk eltávozott szeretteinksírjához, értük imádkozunk, gyertyát gyújtunk. Az év többi napjával ellentétben HalottakNapján talán többet gondolunk azokra, kiknek nevelése által mi fejlődtünk, akiktől szeretet,tudást, értékrendet kaptunk. Többet gondolunk az elmúlás tényére is: egyszer mindenki elkell, hogy hagyja a földi világot és számot kell adjon életéről.
Vértanú püspökünk, Boldog Scheffler János papoknak szóló lelkigyakorlatos könyvébenígy ír a halálról: „Már csecsemő korban hozzám szegődik, sőt a születésem előtt belevetettemagját testembe, egész lényembe, és ez a mag feltétlenül kikel. Aki embernek születik,esendőnek, gyarlónak és halandónak születik. Ahogyan Isten lényege az, hogy önmagátólvaló, végtelenül tökéletes és örök, az ember lényege az, hogy esendő, gyarló és halandó.Kezdettől fogva el vagyok jegyezve a halállal. Nyomon követ mindenkit, állandóan asarkunkban van, hűségesebben, mint az árnyékunk. (...) Ezt a barátságot tudomásul kell vennem. Annál is inkább, mert a halál a legnagyobb realitás; biztos, mint a halál - szoktákmondani. Foglalkoznom kell a halál gondolatával és életemben bölcsességem alapjává kelltennem. (...)
A ma embere nem szeret foglalkozni, barátkozni a halállal. Nincs ínyére a halálról és a világhiúságáról szóló tanítás. Fázunk az elköltözés gondolatától. Sokszor mi papok is rosszulalkalmazkodunk a halál gondolatához. Elhessegetése, szándékos távoltartása legnagyobbkönnyelműség és önámítás. Milyen másképpen látott Szent Ferenc: a halált testvérnek tartotta.Igazi név: „hűséges testvér!", aki egész életemen végigkísér. Mennyire keresztény felfogásez a halálról. Mert a haláltestvért Isten jósága állította mellém kísérőnek és figyelmeztetőnek.Milyen hasznos barátunk lehetne, ha jobban közelednénk felé, készülnénk fogadására éseszerint rendeznénk be egész életünket. (...)
Tegyük mérlegre: mit vesz el tőlünk, és mit ad helyébe a halál? Elveszi testi életünket,elszakít embertársunktól, elveszi vagyonunkat és élvezeteinket. Ezek csak teremtmények:mulandók és elégtelenek, talán ártalmasak is. Ezzel szemben segít levetni a lélek földibilincsét, hogy annál szabadabban szárnyaljon Isten felé. A halál ledönti földi sárházam falait,de ezek mögött örök élet vár rám. Kinyitja az ajtót, amely az evilágból az örökkévalóságbavezet. Ha földi hajlékunk felbomlik, lakást veszünk a mennyben" - írja Boldog SchefflerJános, „A Pap" címmel kiadott lelkigyakorlatos könyvében.
Szatmárnémetiben, a Hídon túli temetőben november 2-án, Halottak Napján, délután négyórától celebrál szentmisét Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök. A szentbeszédet Ft. HársfalviOttó általános helynök mondja. Ezen a napon, a szatmárnémeti Székesegyházban nem leszesti mise.
